Bevezető

Az álmok valóra válhatnak. Gyerekkoromban szinte minden kaland, történelmi, western és indián filmet megnéztem. Nem a történetük érdekelt elsősorban, néha az is, viszont volt egy közös bennük: a lovak.  Több mint harminc évvel ezelőtt megvásároltam első lovamat. Mint naiv kezdő azt kértem a kedves eladótól, legyen nagyon szelíd, jámbor, jóravaló állat. Nem olyat sózott rám. Szegény, meggyötört jószág rúgott, harapott, majdhogynem tüzet okádott. Annál sokkal kitartóbb embernek tartottam magam, hogy itt feladjam. Luca – így hívták első lovamat- kiváló iskolalónak bizonyult, mert minden negatív tulajdonsággal rendelkezett előző „gazdáinak” köszönhetően.  Nagyon sok elméleti szakirodalmat átlapozva, apám intelmét betartva, miszerint „lovagolni csak lovon lehet megtanulni”, félév elteltével eljutottam arra a szintre, hogy már kijártam vele terepre, s egy év után a teljesen kezdő fiamat is rá mertem ültetni.  Gondoskodásomért cserébe Luca megjutalmazott egy gyönyörű kancacsikóval. Sajnos ő, felelőtlen emberek gondatlansága miatt egyéves korában elpusztult. 

Kezdő korszakom után alapoztam meg két egyéves arab félvér kancacsikóval jelenlegi állományomat. Nem lókereskedő szemléletű ember vagyok, ezért mindig a meglévő lovakból tanítással, törődéssel, türelemmel próbálom kihozni a maximumot.  Onnantól tartom magam lovasembernek, mikor már tudtam segíteni lovaimnak fájdalmukban, betegségeikben, mert bizony rá vannak szorulva segítségünkre, gondoskodásunkra. Ha valaki már húzott ki csikót a kancából, vagy jártatott lovat órákig, mert nem működött a gyomra, és tudott segíteni négylábú társán, az sosem fogja elfelejteni lova hálás tekintetét. Társnak tartom ezt a csodálatos négylábú lényt, ezért a magam részéről megadom neki, amire szüksége van:

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • viszonylag nagy mozgásszabadságot
                                      • jó takarmányt és vizet
                                      • egészségügyi ellátást
                                      • ápolást (pata, szőrzet)
                                      • gondozást (kitrágyázás, almozás)

Cserébe viszont elvárom tőle a munkára való készséget és a jó szándékot. A lóval történő munka szakaszai én úgy gondolom a következők:

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • gondozás
                                      • elfogadás-elfogadtatás
                                      • tanítás
                                      • finomítás (mindörökké)

Gondolom, rájöttetek, hogy nem csak az angolszász lovas szemléletet tartom jónak és követendőnek. Nekünk magyaroknak is lehet építkezni múltunkból és kultúránkból, hiszen országunkat kaptuk egy fehér lóért. És a fehér lovak később erőt, bölcsességet és tudást adtak a mondák hőseinek, sőt még gyógyítottak is. S én tanúsíthatom, ezekkel a jó tulajdonságokkal nem csak a varázslatos fehér lovak rendelkeznek, hanem napjaink hűséges más színű társai is. Minden lovas stílusból a hasznos elemeket szeretem átvenni. A westernből a külsőségek mellett a gyakorlatban jól használható eszközöket. A klasszikus idomításból a művészi kivitelezést. A természetes lovazás ismert alakjaitól (Parelli, Monty Roberts, Balassa) a lovak iránti szemléletet. Saját tapasztalataimmal és tudásommal ötvözve, hogy tovább tudjam adni ezt a világot (ÉRZÉST) azoknak, akik szeretnék megismerni a lovazás, a lovaglás varázsát. 

Kiből lesz a jó lovas? ~ Nem abból akit a ló nem tud ledobni, hanem akit nem is akar. A legfontosabb: lovagolni csak lovon lehet megtanulni, természetesen BFC módszerrel ajánlom.

                     Bárány Ferenc